2011. 04. 19.

Aki világsztároknak énekelhetett – interjú Erdőhegyi Brigittával

Cosmopolitan magazin

Erdőhegyi Brigitta eredetileg balerinának készült a Magyar Állami Balettintézet falai között, mégis szíve az éneklésé, a jazzé lett. Brigit olyan világhírű sztárok kérték már fel énekelni, mint Sophia Loren és a Depeche Mode zenészei.

Hogyan kezdted énekesnői pályafutásodat?

A szüleim művészetpártoló emberek. Odafigyeltek rám egészen kiskorom óta, így kerültem a balett mesés világába. Tinédzserkoromban a zene iránti szenvedélyem átcsapott a táncból az éneklésbe. Garay Attila világhírű jazz-zongorista növendéke lehettem, amely azóta is meghatározó pontja a pályámnak.

A hazai köztudatba 2004 szeptemberében kerültél, amikor egyedüli magyar előadóként énekelhettél Sophia Loren fia, az ifjabb Carlo Ponti és Mészáros Andrea esküvőjén.

Hatalmas megtiszteltetés volt a felkérés, a koncert nagyon jól sikerült, gyakorlatilag innen kezdődött el a pályám. 2006 tavaszán Magyarországra látogatott a Depeche Mode együttes, akiknek egy zártkörű önálló esten énekelhettem. Nem is igazán értettem, és felfogni sem tudtam, hogy olyan zenei ikonok, mint a Depeche Mode tagjai engem szeretnének hallgatni. Tavaly meglepetésként ért, hogy az ismét hazánkba látogató együttes tagjai menedzserükkel üzentek, hogy örömmel vennék, ha újra találkozhatnának velem, és énekelnék nekik. Az ilyen élmények után csak erősödik az ember, és még többet szeretne adni a közönségének. Ezért úgy döntöttem, hogy idén belevágok, és egy swing koncerttel lepem meg a stílus kedvelőit.

Több mint nyolc éve elismert énekesnő vagy, de a magánéletedről, személyiségedről keveset tudni.

Ez a népszerűség dolog elég bonyolult. Nincs rá recept, sem kézikönyv, hogyan éld meg, hogyan formáld a javadra, hogyan ne add el a lelked. Olyan, mint a kötéltánc. Egy rossz lépés, és mindennek vége. Az ösztönösség lehet iránymutató. Abból még soha nem származott bajom, hogy magamat adtam. Eleinte egyáltalán nem érdekelt a média, a felhajtás. Később azonban rá kellett jönnöm, hogy e két mankó nélkül nem lehet fennmaradni a szakmában. Nem tudtam kikerülni, hívtak ilyen-olyan rendezvényekre, műsorokba, de nyolc év alatt sosem felejtettem el, hogy ki vagyok, és miért csinálom ezt az egészet. Erre büszke vagyok. Ez a szakma kőkemény, igencsak próbára teszi az embert. Sok álmatlan éjszaka van mögöttem, de végül mindig arra jutok, hogy megérte az erőfeszítést. Mélypontok nélkül ugyanis nincs élet, más kérdés, ki hogyan kezeli őket. Engem megerősítenek. Végső soron a zene iránti szenvedélyem az, ami éltet, amiért küzdök, ennek megosztása a közönséggel. Az álmom az éneklés, minél jobban letisztulva. Közhelyesnek tűnhetek, de akkor vagyok boldog, ha énekelhetek, és nekem ennyi elég.

Mint a zenében, úgy a szerelemben is a szenvedély, a pillanat számít nálad, a többi már csak hab a tortán?

A szüleim úgy neveltek, hogy mindig a saját utamat kell járni, és ebbe sem ők, sem a szakma, sem pedig egy férfi nem szólhat bele. Vállalom, hogy a munka iránti szeretetem és maximalizmusom néha háttérbe szorít minden mást: családot, szerelmet, barátokat. Az eddigi párkapcsolataimban a másik félnek el kellett fogadni ezt a tulajdonságomat is, de ez csak egy időszak, ha lenyugodnak körülöttem a dolgot, minden visszaáll a régi kerékvágásba. Olyan ez, mint a színészeknél. Fellépés előtt szeretik a csöndet, a magányt, átélik az eljátszott karakter lényét. Amikor lemegy a függöny, megnyugszanak, és újra önmaguk lesznek. Az énekesi lét is ilyen. Ami pedig a jó kapcsolatot illet, nekem semmilyen sémák nincsenek a fejemben. A külsőségek nem motiválnak, nem gondolkoztam még el azon, milyen is lenne egy tökéletes esküvő. Amit biztosan tudok, és szerencsére már volt is alkalmam megtapasztalni, az az, hogy akkor teljes két ember viszonya, ha mindkettő képes hozzáadni valamit a másik életéhez. Amikor egység van két ember között. Sajnos most nincs részem ebben, de remélem, hamarosan megtalálom a páromat az élethez.

Március elején különleges koncertet adtál Az Urániában.

Igen, nagyon izgultam, hogy minden rendben legyen. Szerencsére az Uránia Filmszínház teljesen megtelt, egyetlen szabad hely sem volt. Egy swing bulit rendeztünk, az est folyamán ötször öltöztem át gyönyörűbbnél gyönyörűbb estélyi ruhákba. Voltak táncosok, szólóénekesek, a swing igazi életérzését varázsoltuk a közönség elé. Megérte a sok stresszt, a fellépés olyanra sikerült, amilyenre megálmodtam.