2011. 02. 20

"Túlságosan jól érzem magam itthon"

"Az életünk nem szólhat olyanról, amit nem a szívünk diktál"

Énekelt Sophia Loren fiának esküvőjén, a Depeche Mode számra exkluzív show műsort mutatott be, de fellépett Gorbacsov születésnapján is. Erdőhegyi Brigitta bár rengeteg felkérést kap, mégsem tervez külföldi karriert.

-Balerinának indult, énekes lett. Tudatos döntés volt, vagy csak sodródott?

-A szüleim nyitottak voltak a művészetekre, kiszúrták, hogy van érzékem a mozgáshoz, s mire föleszméltem, már balettoztam, amit nagyon-nagyon szerettem, de ahogy nőttem fel, nem voltam meggyőződve arról, hogy ez lesz a hivatásom. Éreztem, hogy a zene kulcsszerepet játszik az életemben, volt bennem egy késztetés, hogy még közelebb próbáljak kerülni a közönséghez. Tulajdonképpen sosem mondtam le a táncról, de beleszerettem a zenébe. Még kamasz koromban a nagyapám fiókjában találtam egy bakelitlemezt, amin magyar jazzisták számai voltak, s mikor ezt meghallottam, olyan boldogságot éreztem, amit addig soha életemben. Beleszerettem, majd fokozatosan kezdtem kacérkodni a dologgal, énekelni tanultam, eljutottam Garay Attilához, aki világhírű jazzista, majd egyre inkább áttolódtak a hangsúlyok az éneklés felé.

-Támogatták az éneklésben?

-Azt gondolom, már az is támogatás, hogy nem gördítettek elém akadályokat. Nem kérdeztem senki véleményét, olyan típus vagyok, aki kigondol valamit, és ha a szakemberektől kap pozitív visszajelzést, akkor csinálja. Ahhoz, hogy hat évesen vigyenek balett órára, kell támogatás, később viszont, mikor a zene jött, elég idős voltam, hogy egyedül boldoguljak, hagyták, hogy járjam az utam. Már ez is elég nagy segítség.

-Majd sorra jöttek a külföldi lehetőségek.

-Nyolc évig csinálhattam a saját táncos-szvinges műsoromat, kvázi a Cotton Club dívája voltam. Elképesztően lelkes voltam, sok sikerélményem volt, ott nézett meg Sophia Loren csapata is. A Depeche Mode szervezője is látta a műsoromat, s amikor 2006-ban Budapesten koncertezett az együttes, a szabad estéjükön szerették volna, ha egy exkluzív show-t csinálnék, csak nekik. Később pedig, mikor újra Magyarországon jártak, megint szerették volna látni. Sophia Loren fiának esküvője pedig úgy jött, hogy szerettem volna albumot készíteni, a lemez producere pedig gondolt egy nagyot, hogy elküldi Sophia Loren titkárának a CD-met. Erre óriási patáliát csaptam, hogy mit képzel, ez egy halvaszületett ötlet, hogy gondolja, hogy egy ismeretlen magyar énekesnőt kérnének fel, hogy énekeljen az esküvőn. Teljesen reménytelennek éreztem, felháborított a gondolat is, hogy miért hoz ilyen abszolút kudarchelyzetbe. Ehhez képest visszaigazolták, hogy meghallgatták, és tetszik nekik. Kisebb csoda volt ez.

- Ezen felbuzdulva nem akart külföldi karriert építeni?

-Az igazán nagy sikerélményeim külfölddel kapcsolatosak, a műsoromat is rengeteg külföldi nézte. A mai napig rengeteg intést kapok, hogy nem kellett volna ennyire ragaszkodnom ahhoz, hogy itthon maradjak, de egyszer kimentem három hónapra énekelni külföldre, és olyan honvágyam volt, hogy megfogadtam, többet nem megyek. Más persze egy nyaralás, szeretek utazni, de az, hogy elkezdjek egy külföldi karriert építeni, túlságosan jól érzem magam itthon, azzal együtt is, hogy látom, milyen nehézségek vannak. Nem egy jó dolog, hogy ennyire ragaszkodom a családomhoz, a lakáshoz és az itthoni dolgokhoz, kifejezetten szerencsétlen egy énekes számára, aki szeretné önmagát megvalósítani. Szerencsésebb lett volna, ha van bennem egy kalandvágy, de sajnos az érzelmeimre nagyon erősen hagyatkozom.

-Így jött a műsor ötlete is, ebbe a világba szerelmes?

-Az egész korszakba, minden művészeti ágba, ami a ’30-as években volt jelen. Minden virágzott, és a legszebb oldalát mutatta. Nem csak a zenéjét, persze énekesként ezt tudom leginkább, de az egész akkori világot színpadra akartam vinni, minden eszköztárával. A mostani, márciusi koncert show is erről fog szólni, szeretném, hogy aki beül az Urániába, azt érezze, másfél órára visszament a ’30-as évek Amerikájába. Bele tudjon kóstolni ebbe a játékos, stílusos, elegáns világba, ami nagyon-nagyon más, mint ami most van. Azt gondolom, ebben vagyok a leghitelesebb, ezt tudom a legnagyobb odaadással csinálni.

-Ránézésre viszont nagyon is a mai világban él, divatbemutatókon lehet látni, úgy hírlik, bolondja is a divatnak.

-Nem zárja ki egymást a kettő, maximálisan megélem ennek a kornak minden szépségét és nehézségét. A divat lényege a megújulás, bárki megtalálhatja benne a számítását. Mindig azon igyekeztem, hogy megtaláljam azt, amiben önmagam lehetek. Olyan nem volt, hogy hordtam valamit, amiben nem éreztem jól magam, csak azért, mert divatos. A divat érdekes dolog, de nem vagyok a bolondja. Egy önkifejezési eszköz, abban a műfajban pedig, amit én csinálok, meglepő lenne, ha abszolút figyelmen kívül hagynám. Elvárják, hogy odafigyeljek magamra, ami nem is baj. Azt gondolom, szerencsés dolog az, hogy lehetőségem volt megélni egyszer kétszer azt, hogy megvehetem amit csak akarok. Aztán megértettem, hogy mindennek van határa. Csak azt érdemes megvásárolni, amibe az ember tényleg beleszeret. Örömmel bújok bele egy cipőbe, vagy kabátba, ezt nagyon tudom élvezni, de sokszor vesz meg az ember olyat, amiben nem is leli igazán örömét.

- Mégis, elég komoly gyűjteménye van cipőkből, táskákból.

- Igen, és naponta figyelmeztet arra, hogy ez nem kifejezetten egészséges. Ha az édesanyám eljön hozzám, szinte elájul, mikor meglátja a ruhatáram.

- Hogy áll a házimunkával, különböző főzőcskézős műsorokban bebizonyította, hogy nem egy konyhatündér.

Mindig is felvállaltam, hogy nem vagyok az. Az, hogy tisztán és rendben tartom a lakásom, az alap, de egy induló kapcsolatnál is felvállalom, hogy a főzés nem az erősségem. Szeretek jókat enni, de nem vagyok az az ember, aki ötkor nekiáll főzni, és nyolcra terülj-terülj asztalkámmal várja a párját. Nem azt mondom, hogy nem tudok összedobni egy-két egyszerűbb ételt egy héten egyszer, de nem a mindennapjaim része. Le a kalappal azok előtt a nők előtt, akiknek ez megy. Inkább könyvet olvasok, vagy elmegyek moziba, mint főzök, ha van pár szabad órám.