2010. 06. 12.

Képmás interjú

"Ha az utadon vagy, vezetnek, ha nem, akkor ráncigálnak felülről"

Erdőhegyi Brigitta énekelt Sophia Lorennek fia esküvőjén, fellépett Gorbacsov születésnapi ünnepségén, revüműsorát kétszer is megtapsolta a Depeche Mode. Mindenki lebeszélte róla, mégis megvalósította álmát: itthon lett sikeres jazz énekes.

Hogyan lettél énekes?

Szerencsém volt a szüleimmel, nagyon nyitottak a művészetek felé. Korán felismerték, hogy van tehetségem a tánchoz, így 3 éves koromtól balettiskolába jártam. Gyerekkorom a táncolásról szólt, balerinának készültem. Később észrevettem, hogy a zene nagyon fontos az életemben, felszabadított. Nem voltam arról meggyőződve, hogy csak a táncban fog kiteljesedni az életem. Aztán fokozatosan „csúszott be” az éneklés: a balettiskola mellett Schubert Évánál tanultam, kamaszkorom után pedig a klasszikus hangképzés alapjait kezdtem el tanulni.

Ért meghatározó élmény útkeresés közben?

Tizenéves koromban kezembe került a nagyapám fiókjából egy bakelit lemez, Azok a 20-as évek címmel. A válogatáslemezen az akkori magyar jazz kiválóságai -mint például Cserháti Zsuzsa- énekeltek jazz sztenderdeket angol nyelven. Szavakban leírhatatlan boldogságot éreztem a zene hallgatása közben. Folyamatosan arra gondoltam, hogy ha ennek az érzelemvilágnak csak a negyedét vissza tudnám adni, már boldog embernek érezném magam. Ez az élmény meghatározó volt a későbbiekben, ragaszkodtam hozzá, hogy ezt a műfajt énekeljem a későbbiekben.

Támogattak ebben?

Mindenki lebeszélt róla. Nem értették, hogy egy 18 éves kislány miért akar 60evvel korábbi zenét énekelni, azt végképp nem tudták elképzelni, hogy ebből majd meg is lehet élni a későbbiekben. Engem viszont ez a zenei világ inspirált, nem akartam a 90-es évek divatjának és elvárásainak megfelelően egy lányzenekar tagjaként működni.

Úgy tűnik az idő téged igazolt.12 éve lépsz fel hetente a 20-as évek zenéjére épülő revüműsoroddal, világhírű muzsikusok ismertek el, többükkel közösen is dolgoztál. Kik segítettek utadon?

A tanáraim sokat segítettek, bár szintén "rögeszmésnek" tartottak és próbáltak könnyedebb boldogulás felé terelgetni. Aztán egy idősebb kollégám segített: "Kicsikém, ha már ennyire nem tudlak lebeszélni erről, akkor elviszlek meghallgatásra egy világhírű jazz zongoristához, aki ráadásul magyar." Ezután Garay Attila éveken át tanított énekelni. Nemcsak egy kultúrára igényesebb kor ízlésvilágát és minőségét adta át nekem, a hangomat is maximálisan a jazz hangzás irányába terelte. Jól ismerte ezt a világot, a tanár úr a jazz világ nagyjai ismerték el és utaztak miatta hazánkba csak dolgozhassanak vele. Már több éve jártam hozzá, amikor elvittem neki azt a lemezt, ami inspirált a pályámon; kiderült, hogy ő a zenei rendezője, megdöbbentett ez a "véletlen". Már volt színpadi gyakorlatod amikor elkezdtél énekelni, hiszen fiatalkorodtól kezdve balett táncosként szerepeltél. Mi a véleményed, a mai zenei tehetségkutatókon "befutó" fiatalok nem csöppennek túl mély vízbe? Én felnőtt emberként lettem énekesnő, a közönséghez is volt időm hozzászokni. Pozitívumnak tartom, hogy emberek jutnak lehetőséghez úgy, hogy ezek a műsorok tulajdonképpen -ha bújtatva is- de bulvárigényt szolgálnak ki. Hála Istennek kaptunk pár énekest, akik valódi élménnyel és tehetségükkel gazdagítanak minket. Én azonban sokukat féltem. Ha valakinek nincs kialakult világnézete, sziklaszilárd énképe – és 16 évesen miért lenne-, akkor a hirtelen jött népszerűség okozhat frusztrációkat. A bulvármédia az elmúlt két évben is sokat változott, egy felnőtt embernek is kőkeményen feladja a leckét. Aki nem tapasztalt ebben a világban, az csak az ösztöneire hagyatkozhat.

Befolyásolja a zenei közízlés minőségét a tehetségkutató valóság show-k térnyerése?

A közízlést természetesen a média nagy mértékben befolyásolja. Természetesen ezen kívül más dolgok is hatással vannak a mára kialakult helyzetnek itt Magyarországon a zenei területen. Rengeteg fájdalmas tapasztalatom van arra nézve, hogy mennyire nincs sok esetben becsülete a minőségi munkának és mennyire nem is igénylik. Többször tapasztalom, hogy szerencsés esetben adottak lennének a feltételek ahhoz ,hogy élőzenét kapjon a hallgató. Előfordul azonban, hogy nincsenek tisztában ennek varázsával. Rossz látni, hogy háttérbe szorul az igényes szórakoztatás.

Nem vágyódtál el? Külföldön is sikeres pályafutás várhatott volna rád.

Rengeteg nemzet közönsége előtt kipróbálhattam magam. Sok sikerélmény ért ennek kapcsán és ezért hálás vagyok. Többször adódott, adódik lehetőség rá de az érzelmeim alapján döntök és én nagyon kötődök a hazámhoz. A karrier szempontjából nem feltétlen szerencsés tulajdonság. Én mindig itthon akartam lenni. Radnóti Miklós életere gondolok. Őt figyelmeztették, hogy menjen el itthonról, mert a biztos pusztulás vár rá, mégis maradt. Azt mondta, ha ez a sorsom, akkor vállalnom kell. Ez most abszurdnak tűnik és nehéz megérteni, de néha azért eljátszom a gondolattal vajon az én ragaszkodásomnak hol lennének a határai. Hihetetlen mélységei vannak az érzésnek ,ami az otthont jelenti.

Ha nincs meg ez a ragaszkodás egy fiatalban, amit én érzek, akkor nagyon jól teszi, ha kimegy szerencsét próbálni.

"Nyugaton" jobban értékelnék a tehetséget?

A minőséget értékelik jobban. Sok magyar operatőr, filmrendező külföldön söpörte be az elismeréseket, itthon ismeretlenek voltak. Pár Oscar díj után már itthon is elismerték őket kénytelen-kelletlen. Hiányzik az igény a minőségi produkcióra. Biztos külföldön is ott van a negatív oldal, de mégis elismerik, ha valaki vért izzadva dolgozza ki magából a tehetségét. Engem az bosszant a legjobban, hogy gyakran akkor sem adnak teret az újításnak, ha azért a kisujjukat sem kell mozdítaniuk. Téged mi hajtott előre?

Gyerekkoromban gondoltam el, hogy kell legyen egy koncepcióm az életről, amiben hiszek, mert az fog előre vinni. Egyszerű volt a terv: énekelni akartam, mert ettől éreztem magam boldognak. Majd észre fogom venni, ha nem működik, de amíg egy szikrányi esélyt is látok, nem szabad a lelkesedést elveszíteni.

Minden eredményt ugyanis megelőz egy olyan időszak, amikor úgy érzed, hogy bekötötték a szemed, mész az aknamezőn és minden erő ellened dolgozik, az álmok távolinak tűnnek. Ezért éreztem fontosnak, hogy olyasmit csináljak amit imádok mert abból folyamatosan erőt tud meríteni az ember. Hálás vagyok az égieknek azért amit a zenétől kaptam.