2010. 02. 23.

Balerina vagy művésznő?

"2004. őszén kaptam a felkérést, hogy énekeljek Sophia Loren fia és Mészáros Andrea esküvőjén.".

Kíváncsiak voltunk rá. Aztán megérkezett. Olyan nyugalmat árasztott magából, amit kevés ember manapság.

Én kérdeztem, ő válaszolt.

Amikor végeztünk csak egy mondat szaladt ki mindannyiunk száján:

Órákig tudtam volna még hallgatni.

Erdőhegyi Brigivel a budapesti Fogyasztóközpontban beszélgettünk.

Egyre többet hallunk rólad a médiában, de átfogó anyagot arról, hogy honnan indultál nem igazán találhatunk. Többen ismernek és szeretnek, de gondolom az idáig vezető út nem volt egyszerű...

Gyerekkoromban balettoztam. Az első 20 évem a balett jegyében telt. Közben gyerekfejjel nagypapám fiókjában találtam egy swing lemezt ami annyira tetszett, hogy eldöntöttem, azért szeretnék énekelni tanulni, hogy ilyen dalokat énekelhessek. Hálás vagyok a sorsnak mert később hazánk méltán világhírű jazz zongoristájához járhattam tanulni,Garay Attilához és immár tizedik éve klasszikus hangképzésre Lengyel Ildikóhoz.

Nagyon konkrétan tudtam, hogy mi az a zenei irányvonal, ami tetszik. Volt egy elképzelésem a színpadi világot illetően is, hogy mi az amit ott szeretnék megvalósítani.Talán a táncos múlt miatt mindig show-ban gondolkodtam. Az itthoni és külföldi fellépések után aztán megnyílt Budapesten a Cotton Club egy olyan különleges hely, ami a 20-as, 30-as évek világát hivatott tükrözni.

Ebben a csodás orfeumteremben megvalósíthattam régóta dédelgetett álmom. Azóta tudom,hogy az álmok valóra válhatnak akkor is ha nagyon valószínűtlennek,meseszerűnek tűnnek. Amióta ez a hely létezik, immár 8.éve azóta működik ott önálló estem.

A 20-as évek amerikájának színpadi világának a jegyében ami természetesen folyamatosan újúl. Ez év februárjában készült el egy olyan show amire már rég készültem, vágytam, és amivel még terveim vannak.Közben,.2004 őszén kaptam a felkérést Sophia Loren titkárától, hogy énekeljek az ifjabb Carlo Ponti(Sophia Loren fia) és Mészáros Andrea esküvőjén.

2006 őszén érkezett a felkérés Gorbacsov születésnapjára, hogy üljek repülőre és énekeljek neki és az őt ünneplő politikus barátainak a születésnapi fogadásán.Ami szintén felemelő volt, még ebben az évben énekeltem a Depeche Mode-nak .Ők egyetlen Budapesten töltött estéjük alatt nézték meg a műsorom...

Közben megjelent első önálló albumom és idén a 4.videoklippel jelentkeztem.. Ezek voltak a fő vonalak, amikkel el voltam foglalva idáig. Abban hittem, hogy nagyon jó, ha az ember tudja, hogy mit szeretne... Ettől nem is nagyon lehetett eltántorítani.

Amikor kezdtem nagy divatja volt a szakmában a formációknak, fiatal lányokkal, akik táncolnak, énekelnek. Tudtam, hogy ez abszolút nem az én utam.Akkoriban sokan nem értették miért ragaszkodom ennyire a saját elképzelésemhez hiszen sokkal kézzelfoghatóbbnak tűnt a siker egy "sztármenedzser" csapatában ,kihasználva az adott divathullámokat. Én mindig a nehezebb utat választottam a sajátomat és sohasem bántam meg.

Én úgyhiszem ,hogy az ember útja menet közben a részévé válik és ebben bőven benne van az amikor minden kilátástalannak tűnik szürreálisnak és reménytelennek.Amikor úgy érezzük,hogy minden ellenünk dolgozik.Viszont azt is hiszem,hogyha a jó úton megyünk ,tisztességgel, munkával akkor talán kapunk fentről segítséget.

A szüleid mit szóltak a terveidhez?

Szerencsém volt, hiszen ők olyan típusú emberek, akik elég hamar észrevették, hogy nem nagyon érdemes engem erőszakkal bármi felé terelni. Tudták, hogy a külső nyomást nem nagyon szeretem. Éppen eleget gyakorlok nyomást magamra. Hagyták, hogy járjam az utamat. De abban nagy szerencsém volt velük, hogy nagyon művészetpártoló és szerető emberek. Szüleimben is voltak művészi ambíciók, amik a család miatt sokáig abszolút háttérbe szorultak.

Talán emiatt volt az, hogy soha nem mondták, hogy miért nem ezt csinálod, vagy inkább azt.

Gondolom most is 100%-osan melletted állnak.

Azt hiszem ugyanúgy állnak hozzám felnőttként, mint ahogy gyermekkoromban álltak. Már gyermekkoromban is hamar felnőtként kezeltek. Hálát adok értük a sorsnak.

A média már az életed része. Hogy viselted ezt az elején, és hogy viseled most?

Most már jobban. A médiába való bekerülés viszonylag fokozatosan történt nálam. Nem szerettem volna a figyelmet amíg nem vagyok biztos magamban. Szerintem az nagyon frusztráló tud lenni, hogy valaki úgy kap nyilvánosságot, hogy belül nem biztos benne, hogy ő ezt megérdemli.

Én végig akartam járni az összes létező mélységét a dolognak, hogy tapasztalokat gyűjtsek h ogy érezzem az értékét. Ezért én nem nagyon kerestem ennek a lehetőségét. Aztán rájöttem, hogy ezt nem nagyon lehet megúszni. Ha tényleg akarok dolgokat megcsinálni, akkor nem tudom megkerülni. Ha nagykoncertet akarok, vagy el akarom juttatni az emberekhez azt, amit szeretnék, akkor ezt nagyon nehéz sutyiba csinálni, hogy senki ne halljon róla.

Egészen addig én nem akartam lemezt. Ezt az időt nagyon el akartam tolni. Koncerteket akartam élőben, és csináltam is hála Istennek. Amikor hirtelen bejött a Sophia Loren általi felkérés, annak ellenére, hogy próbáltam rá felkészülni, azért furcsa volt.

Tudjátok milyen a média. Néha rugalmasnak kell lenni néha meg nagyon nem.. A legfontosabb, hogy az embernek tudnia kell, hogy KI ő? Miért csinálja azt, amit csinál? Ezt tudja hova tenni. Ne értékelje túl, érezze, hogy bizonyos dolgoknak nincs akkora jelentősége, mint ahogy abban a pillanatban tűnik.. Ezeket tudni kell a helyén kezelni. Örülni annak, aminek örülni kell, ami meg nem olyan, azzal ne foglalkozzon az ember. Tehát azért próbára tesz.

Van amire nem tudsz felkészülni. Hirtelen jött minden egyszerre. Akkor jelent meg a lemezem. Amikor az ember belecsöppen abba, hogy egy projektnek, amibe pénz van, annak a tárgya. Emberek bele akarnak szólni abba, hogy mit csináljon. Ezek voltak a nehézségek. Én annyira hozzászoktam ahhoz, hogy én döntöm el és én csinálom. Nekem egyébként mindig is ez volt a félelmem a különböző projektekkel, hogy nehéz, mert alkalmazkodni kell és bizonyos dolgokat figyelembe kell venni.

Aztán szép lassan letisztult, hogy ezeket hogy kezeljem. De azt gondolom, hogy a média is ugyanolyan, mint bármilyen más terület, emberekből áll. Vannak nagyon jó fej emberek és vannak kevésbé. Nem szabad általánosítani. A nagyon kategorikus kijelentéseket és végletes dolgokat meg kell tanulni kezelni. Meg kell találni az egyensúlyt. Szép lassan igyekszek a helyén kezelni, hogy mi miért fontosés a lelki egyensúlyunk megtartásánál nincs fontosabb.

Mi volt a legdurvább, vagy legmeghökkentőbb dolog, amit visszahallottál magadról a médiában, amin tényleg nagyon jót nevettél?

Ezeket a sokkoló elemeket mindig kitörlöm az agyamból és nagyon nehéz visszaemlékezni rájuk, mert nem szívesen teszem. Nyilván az a legsokkolóbb, hogy kapsz egy telefont, hogy valaki valamit olvasott valahol és megnézed az újságot, ahol címlapon vagy azzal, hogy gyakorlatilag együtt élsz egy olyan emberrel, akihez konkrétan semmi közöd. Talán ez volt a legvégletesebb.

Volt olyan is, amikor visszahallottam dolgokat internetes portálokon. Régebben soha nem mentem ezekre rá, de egyszer egy barátnőm felháborodott, hogy valaki beírt rólam, akkor rámentem. Olvastam és az volt a fejemben, hogy jó ég, rólam írták, de mintha nem is én lettem volna. Aztán rájöttem, hogy ezeket nem kell elolvasni, mert teljesen felesleges indulatokat gerjeszt.

Voltak furcsaságok. Volt, amikor visszahallottam, hogy egyébként én 30 kilóval nehezebb vagyok, csak leretusálták az összes fotómat. Voltak ilyen szürreális dolgok. Nem hiszem, hogy ezzel túl sokat kéne foglalkozni, vagy tupírozni kéne. Hiszek azokban a dolgokban, hogy minél jobban foglalkozik az ember valamivel, ráparázik, aztán annál jobban jönnek ezek. Úgyhogy ezeket elfelejtem.

Tanul belőle az ember, hiszen nem is lehet ezeket megúszni.Tudomásul kellett vennem és nem volt könnyű,hogy önnálló életet él a média a valós személyiségemen kívül és olyan végletes helyzetek adódhatnak amikor óriási a tátongó szakadék köztem a valóság és a médiában megjelenő kép között. Sokszor váratlanul és kivédhetetlenül.Tehetetlennek és kiszolgáltatottnak érzed tőle magad.Nem jó élmények ezek, igyekszik az ember elejét venni. Talán egyszer sikerül...

Jelenleg hogy néz ki az életed?

Köszönöm,igyekszem jól megélnem az életem. Gyakorlati értelemben véve a show nagy sikerrel megy hála Istennek. Ezzel kapcsolatban vannak további terveim.

Mit gondolsz, mennyire van értelme lemezt megjelentetni. Az emberek nem nagyon vásárolják már őket.

Én úgy voltam vele, hogy konkrétan nem is akartam lemezt csinálni. Nálam sok idő volt, mire albumom jelent meg. Teljesen el voltam lemez nélkül is. Viszont az játszódott le bennem, hogy rengeteg év eltelt a koncertekkel és ha valaki nem volt ott, akkor nem tudtam neki mit mutatni. Arra gondoltam, hogy ha valami történik és soha többet nem tudok énekelni, akkor semmi nyoma nem lesz neki.

Azt hiszem a lemeznek az a lényege, hogy valamit lerakni és ez maga a csoda. Mégis féltem. Volt ilyen parám. Úgyis mindig minden változik. Megcsináltam a lemezt és utána egy évig nem hallgattam meg, hátha valamit hallok, amit már másképp gondolok, és akkor ezen fogok bosszankodni. Persze elötte 2 évig csak azon dolgoztam.

Féltem a lemeztől és a mai napig bennem van egy drukk, mert mindig úgy érzem a stúdióban, hogy akkor, ott valami olyat kell csinálni, ami később is megállja a helyét és ettől van egy nyomás az egészen ami őrjitő tud lenni. Az élő műsorban nincs ilyen, mert ott megcsinálja az ember és vagy tetszik, vagy nem tetszik. De utána lehet holnap sokkal rosszabbul vagy jobban is csinálni.Benne van a változtatás lehetősége. Úgyhogy a lemezhez én kicsit másképp álltam hozzá, de mára ez is letisztult. Tekintettel a mostani lemezpiacra, nem könnyű a helyzet.

Mindenkinek ezer baja van. Aztán felteszed a kérdést: Tényleg az én lemezem fog hiányozni az életükből? Ahhoz,hogy megcsináld, hinned kell a produkcióban.. Ettől függetlenül nem szabad gazdasági alapokon hozzáállni. Ha így áll neki az ember, akkor nemi is érdemes belekezdeni. Az, hogy mi lesz a lemezzel, hány példány fog elfogyni, az már egy másik kérdés. A lemezpiac, és egyáltalán a mostani helyzet nem arról szól, hogy ebbe lehessen gondolkodni.

A lemezen kívül milyen terveid vannak?

Szeretném a Show-mat minnél jobban minél több embernek megmutatni. Azt a boldogságot szeretném tovább adni, amit én a zenétől kapok.