2008.08.07.

Erdőhegyi Brigitta

(T-Zone)

Az interneten terjeszted a legújabb dalodat. Bejött neked ez a terjesztési forma?

-Nagyon sokan letöltötték a dalt a weboldalamról, így mondhatni pozitív a végeredmény.

Lesz folytatás is?

-Az előző lemezem két éve jelent meg, akkor csak ízelítőt raktunk fel az oldalra belőlük. Az azóta eltelt két év azt igazolta, hogy most már teljesen másképp működnek a dolgok, ahogy az internet egyre jobban előtérbe kerül. Elgondolkodtató, hogy ha megszületik a lemez többi dala, akkor mi legyen a sorsuk. A konkrét stratégia még nem született meg erre vonatkozóan. Eddig ez az egyetlen dal készült a lemezről, én pedig azt szerettem volna, ha minél többen megismerik. Úgy vettem észre, hogy működött a dolog, az emberek kíváncsiak voltak rá. Ugyanakkor van a dolognak egy másik oldala is, azaz, hogy egy dal létrehozásában nagyon sok ember munkája van benne és nagyon sok pénzbe kerül. Sokakban felmerül, hogy mi lesz a munkánk gyümölcse, ha befektetett pénzzel és energiával létrehozott dal ingyen kerül a hallgatókhoz. Nagyon nehéz a helyzet most Magyarországon és szerintem a marketing és PR szakemberek dolga lenne megoldani, hogy ne lehetetlenüljön el a zenész, a szövegíró és az énekes. Ilyen szempontból magam alatt vágom a fát, ha ingyen felrakom a dalt a Netre, bár a legfontosabb mégis csak talán az, hogy a munkám eljusson a közönséghez. El kell ismerni, hogy most az internet a legkézenfekvőbb az emberek számára, és bízom benne, hogy mihamarabb meg találják azt a megoldást, amely mindenki számára tökéletesen fog működni.

Ezek szerint a lemezkiadásból már nem lehet megélni?

-Eljutottunk arra a pontra, amikor felmerül az a kérdés, hogy miből fog megélni a zenész? A letöltések ellen hiába küzdünk. Nem tudunk a fejlődéssel, a technikai újdonságokkal szembe helyezkedni. Azt gondolom, hogy nem az előadó feladata, hogy megoldja ezt a problémát, de remélem hamarosan eljön az az idő, amikor erre megoldás születik.

Itt a fesztiválszezon. Téged miért nem látni fesztivál színpadokon?

-Kevés kivétellel valóban nem. Az az anyag, amivel szeretnék előrukkolni, most van készülőben. A 2 évvel ezelőtti lemezem anyagával már nem szeretnék fellépni. Az én produkcióm elsősorban jazz standard-ekből vagy latin dalokból áll és többnyire bálokon vagy rendezvényeken lépek fel. Ezen kívül van egy állandó, heti műsorom a Cotton Club-ban, amely hetedik éve megy. Ez állandó, rendszeres elfoglaltságot jelent nekem és ezt a fellépések szervezésénél figyelembe kell venni. Az is benne van a pakliban, hogy én csak élőben, élő zenekarral szeretek fellépni. Ha nem mehetek nagyzenekarral, akkor megyek egy zongoristával, vagy egy trióval. Az a tapasztalatom, hogy sajnos még a legnagyobb rendezvényeken is elgondolkodnak, amikor egy 10 tagú zenekart oda akar vinni az ember. Így egyre nehezebb megvalósítani ezeket a fellépéseket. Való igaz, hogy idén nem fókuszáltam a fesztivál fellépésekre az előbb említett okok miatt.

Azt jósolták neked, hogy az év második felében előtérbe kerül a külföldi karriered. Mit gondolsz erről? Készülsz külföldre?

-Valamiért, ha ilyen szituációba kerülök, akkor nekem mindig ezt mondják. Tudom is, hogy miért, mert folyamatosan kapok lehetőségeket. Rajtam múlik a dolog, mert nekem kéne rászánnom magam, hogy hosszabb időt töltsek távol. Mindig ezen akad meg a dolog, hogy ki kéne menni és ott kéne kicsit lenni. Nem szerencsés a hozzáállásom. Sok lehetőséget kaptam már, amelyekkel én nem éltem igazán. Ennek ellenére mindig képbe kerül valami, most legutóbb 2 hónappal ezelőtt voltam kint Monacóban, de megint ott akad meg a dolog, hogy hosszabb időre ki kellene menni és én nem tudom erre rászánni magam.

Miért húzódozol tőle?

-Tudom, hogy butaság, mert minden azt igazolja ma Magyarországon, hogy ha az embernek van lehetősége, külföldre menni, akkor meg kell ragadni az alkalmat. Nálam ez abszolút érzelmi alapon működik. Ha egy kicsit hosszabb ideig vagyok külföldön, akkor már honvágyam van, haza húz a szívem és hiányozni kezd a családom. Ilyen szempontból hiányzik belőlem az a fajta karrierizmus, ami ehhez kell. Például Nicole Kidman fogta magát és Ausztráliából elment Amerikába karriert csinálni és pont nem érdekelte, hogy hány napig nem fogja látni a szüleit és a szülővárosát. Azok, akik a külföldi karrierről igazán nagyban gondolkodnak, ezt félre teszik. Ha én nem tudok idáig eljutni, akkor magamra vethetek, mivel én nem hozom meg azt az áldozatot, a lehetőségek pedig nem fognak a végtelenségig adódni. De ki tudja, lehet, hogy egyszer kapok egy olyan ajánlatot, amitől meggondolom magam.

Általában egyébként hiszel a jóslatokban?

-Előfordult már, hogy működött. Szerintem ezt érdemes játékosan felfogni. Ha valami olyasmit mondanak az embernek, ami nem jó, akkor arra nem szabad rágörcsölni. Ha pedig jó dolgot jósolnak az embernek, akkor merítsen belőle erőt. Én abban hiszek, hogy a saját vágyainkkal, elképzeléseinkkel, gondolatainkkal tudjuk befolyásolni azt, ami velünk történik. Kell, hogy az ember azt érezze, hogy a kezében tartja a sorsát, még akkor is, ha ez nincs feltétlenül így. Rengeteg olyan erő működik az univerzumban, amely befolyásolja az életünket. Ettől függetlenül kell, hogy azt érezzük, hogy bele tudunk szólni a saját életünkbe, és ha nagyon szeretnénk valamit és nagyon sokat dolgozunk érte, akkor esély van rá, hogy megtörténik.