2007.01.09.

Egy férfi kedvéért sem tanul meg főzni

(Sorry!)

Erdőhegyi Brigitta énekesnő saját bevallása szerint jobban örül, hogy végig járta a lépcsőfokokat, s amit elért, azt magának köszönheti. A Megasztárban nem szívesen indult volna, habár szívből drukkolt a versenyzőknek.

- Brigi miért nem akartad magad kipróbálni a Megasztárban?

- Néhány éve elindultam egy tehetségkutató versenyen, és ott alkalmam nyílt belátni a kulisszák mögé. Emellett egyáltalán nem irigylem a megasztárosokat, mert nincsenek könnyű helyzetben.

- És ezzel a nehezebb utat választottad!

- Szándékosan tettem, mert fokról fokra akartam a pályámon haladni, hogy ha vissza is kell lépnem, ne essek akkorát, illetve így érezhetem: megdolgoztam mindazért, amit elértem.Tudtam, ha úgy alakul, hogy rögös lesz az út, de akkor sem szólhatok semmit, mert én választottam. Lehetett volna másképp, mert sokszor kerültem olyan szituációba, amely biztosította volna a simább utat. Mivel nem mentem bele, többször kerültem hátrányba.

- Olyan könnyedén mondtad! Nem szoktál félni, hogyan alakulnak majd a dolgaid?

- Sokszor aggodalmaskodom és problémázok, mert alapvetően az a típusú ember vagyok, aki ha nem tud valamit megoldani, akkor rosszul érzi magát. Aztán ha egy gondon túl vagyok,mindig találok valami újabbat.

- Hasonlítasz ebben valamelyik szülődre?

- Talán édesapámra, mindketten makacsok és önfejűek vagyunk. Édesanyám inkább békés természetű, ő mindig megpróbálja elsimítani a vitákat, amelyek akadtak bőven, ugyanis a családunk olaszos temperamentumú, és ezért sokszor zengett a ház. A szüleim nagyon nyitottak a művészetekre, édesapám rendkívül muzikális, és jó hangja van.

- Ő mit szólt ahhoz, hogy énekesnő lettél?

- Megkérdezte, hogy biztosan énekelni akarok-e, amikor olyan jól megy a tánc. Én ugyan is a balettintézetbe jártam, és sok sikerélményem volt az ott eltöltött évek alatt. Mégis bakfis koromtól kezdve egyre jobban érdekelt a zene, és annyira beleszerelmesedtem, hogy mindennél fontosabb lett. Szembesülnöm kellett azonban azzal, hogy fontos ugyan a tehetség, de semmit sem ér, ha az ember nem képezi magát. És én abba, hogy énekesnő legyek, mindent beleadtam. Annyi örömet adott a zene, hogy szerettem volna ebből valamennyit visszaadni az embereknek. Egyébként ami engem nem motivál valamilyen mértékben, és nem ad semmiféle feladatot, akkor egy csepp erőfeszítést sem teszek az érdekében. Sajnos, nem büszkélkedhetek azzal sem, hogy a konditermek üdvöskéje vagyok. Lehet, hogy ennek meglesz a böjtje, és valószínűleg nem ehettek büntetlenül kétszer annyit mint mások, s eljön az az idő, amikor én is rendszeresen sportolok majd.

- Nem látszik meg rajtad, hogy sokat ennél.

- Pedig igazán haspók vagyok. Imádok enni és erről nem tudok lemondani, hiszen épp elég kompromisszumot kell kötni az életben. Nem vagyok egyébként édesszájú, legfeljebb a túrórudi és a palacsinta az,ami nálam az édességek közül szóba jöhet. Általában barna kenyeret eszem, és csak szárnyas húst fogyasztok, tehát azért odafigyelek az étkezésre. Nemrég felfedeztem egy indiai éttermet, ami nagyon bejött. Nem főznek zsírosan, ami számomra fontos. Hogy nem hízom, az valószínűleg a sok táncnak köszönhető. Néha eszembe jut: lehet, hogy ez nem mindig lesz így.

- Nagyon előre szoktál gondolkodni?

- Inkább figyelem hogy az élet mit hoz. Hiszek az isteni gondviselésben, abban, hogy nem véletlenül történnek velünk a dolgok, legyen az siker vagy kudarc. Ha valami nem jön össze, akkor még nem biztos, hogy kudarcot vallottam, hanem valami mást, jobbat tartogat nekem az élet.

- Igaz ez a párkapcsolataidra is?

- A párkapcsolat az élet nagy kérdése, és ez szerintem nem csak a másik emberről szól, hanem önmagunk megismeréséről, így tulajdonképpen egy feladat is. Nálam alapvető, hogy milyen az első benyomás valakiről, mert az már megmutatja, hogy működhet-e a dolog vagy sem. Úgy gondolom, nem jó, ha két ellentétes ember kerül össze, de az sem ha teljesen egyformák. Az a fontos, hogy a férfi ne leveszett alak legyen, hanem domináns ember, aki akkor is uralja a helyzetet, ha az ég leszakad. Ugyanakkor nem szeretem, ha egy férfi fitogtatja az erejét, ha uralni akar engem. Aki terrorizálni akar, esetleg letiporni, attól menekülök.

- Volt már erre példa?

- Igen, nem is egyszer. Mindig abba szaladtam bele, hogy meg akartak változtatni. A barátaim, néhány hónap után féltékenyek lettek, de nem egy másik pasira, hanem a munkámra, és azt kérdezgették, miért nem vagyok házias, miért nem főzök. Aki ezzel kezdi, az semmire se számítson, nálam ugyanis ez kizáró ok, ha ezt a szememre vetik. Emlékszem, néhány éve megismerkedtem egy fiúval. Nagyon rokonszenves volt egészen az első randiig, amikor megkérdezte tőlem: mikor tanulok meg főzni? Másnap már nem voltunk együtt.

- Milyen férfira vágysz?

- Olyan társra, aki egyenrangú partner, és engem is annak tekint, nem pedig alkalmazottnak. Feltételem, hogy ne manipuláljon érzelmileg, ne akarjon betörni, és főleg ne akarja, hogy a munkámat feladjam érte! Nekem egyébként sem célom, hogy valakinek a felesége legyek, csak arra vágyok, hogy találjak egy férfit, akivel jól érzem magam. Nekem nem fontos az esküvő, mert szerintem egy párkapcsolatban a belső érzelmek a fontosak, aminek az intimitását egy nagy esküvő elveszi. Természetesen, ha a kedvesem ragaszkodik hozzá, akkor csakis miatta bevállalok egy fényes lakodalmat.

Sorry! 2007.01.09