2006.03.02.

Kis meglepetés

(Penthouse)

A Penthouse tavaly októberi címlaplánya nem csak gyönyörű, de remekül is énekel. Ezt bizonyítja a nemrégiben megjelent lemezén.

-Immár a boltokban a Kis meglepetés című lemeze. Milyen érzés?

-Remek. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy elkészültünk. Két évig dolgoztunk az anyagon és a végére szörnyen kimerültem.

-Ilyen kimerítő az éneklés?

-Nem az éneklés! Éppen ellenkezőleg, akkor élek igazán, ha énekelhetek. A PR-munka, a hírverés és a dalszerzők, a dalok válogatása és hangszerelése volt rettenetesen fárasztó számomra. Persze hozzá kell tennem: nagyon sokat tanultam ebből a lemez felvételből és a végére összeállt az az ideális csapat is, amelynek tagjaival később is szívesen dolgoznék együtt.

-A nyomtatott sajtóban olvasható interjú nem éppen az a kifejezett audio-műfaj, de mégis: szólaltassuk meg a dalait! Meséljen! Milyenek?

-Nos, hát: dallamosak! De komolyra fordítva: igyekeztünk egészen egyéni hangzásvilágot kialakítani. Jómagam szerénytelen pillanataimban jazz-énkesnőnek szeretném vallani magam, hiszen leggyakrabban és legszívesebben jazzt éneklek. A lemezem azonban nem jazzlemez, de kétség kívül érződik rajta ez a hatás. Éppen ezért volt nagyon nehéz a felvétel, hiszen próbáltuk megtalálni a kompromisszumot a pop és a jazz között. Vagyis a dalok írása közben állandóan ment a huza-vona, a határvonal keresése a két műfaj között. Nem ritkán veszekedtünk a dalszerzőkkel, amikor ők úgy érezték, hogy egy-egy szám túl jazzes, én pedig úgy véltem, hogy éppen túl poposra sikerült.

-Honnan jött ez a jazzmánia, amihez ennyire ragaszkodik?

-Gyerekkorom óta imádom ezt a műfajt. Emlékszem, úgy tíz éves lehettem, amikor meghallgattam az első jazzlemezemet, és máris beleszerettem. A szüleim persze nagyot néztek. Ők ugyanis a beatnemzedékhez tartoztak, a jazzkorszakot egyszerűen "átugrottak". Én pedig fejest ugrottam bele.

-Szóval meghallgatta első jazzlemezét és máris elhatározta, hogy énekesnő lesz?

-Nem egészen. Kezdetben balerinának készültem. De aztán rájöttem, hogy a tánc is csak a zene miatt érdekel, így hát elmentem énekelni tanulni Garay Attilához, a világhírű zongoristához. Attól kezdve hallani se akartam másról.

-Sosem énekelt mást? Csak jazzt?

-Dehogynem! A lemezem is pop lett. Mert attól tartottunk, hogy a jazz nem elég népszerű ma Magyarországon. De énekeltem korábban rockbandában is. Persze, jó régen. Még fiatal lázadó koromban... Szóval minden műfaj érdekel. Csak a jazz érdekel a legjobban.

Penthouse 2006. március