Budapest újság

> 2009.03.17. Erdőhegyi Brigitta hűséges az elveihez (bbpiac.hu) A tánc és a zene világa egy egészen különleges művészi forgatag. Mi inspirált téged erre a pályára?

-Szüleim rendkívül nyitottak a mű-vészetekre, nem földhözragadtak, és számomra folyamatosan szabad mozgásteret biztosítottak ebben a világban. Lehetőségem volt arra, hogy azt csináljam, amit szeretek, sőt oda is figyeltek arra. Fontos volt az iskolán kívüli elfoglaltság a gyermeki életemben. Ebből a nyitottságból kiindulva kerültem a balettintézetbe, balerinának készültem, de nem voltam biztos abban, hogy ez lenne az én hivatásom. Tudtam, hogy a tánc, a mozgás nagyon fontos, de rájöttem arra, hogy a zene az, ami engem igazán felold. Egyszer nagyapámnak a fiókjában találtam egy bakelitlemezt, melynek az volt a címe hogy \"Azok a húszas évek\". Az akkori nagy magyar dzsesszelőadók közreműködésével készült a lemez, mint például Garay Attila, Cserháti Zsuzsa, akik beírták magukat a magyar zenetörténelembe. Tizenkét éves voltam, amikor meghallgattam és szinte teljesen a hatása alá kerültem. Azt éreztem, hogy fekszik nekem ez a műfaj, és megéri énekesnek lenni azért, hogy ezeket énekelhessem. Ahhoz, hogy minél tökéletesebben tudd visszaadni azt a hangzást, amit akkor ott tizenkét évesen tapasztaltál, hogyan láttál munkához? -Tudatosan kezdtem készülni erre a pályára, a táncból lassan átnyergeltem az éneklésre. Hiszek a sorszerűségben, hiszen találkozni tudtam olyan emberekkel, akik ezen a pályán segíteni tudtak, és általuk kerültem az egyik tanáromhoz Garay Attilához is, aki azon a fent említett bakeliten közreműködött. Annak külön története van, mikor erre kölcsönösen rájöttünk, hogy ez így van. Így vált valóra egy álom. Húsz éves korom óta voltak rendszeresen fellépéseim és közben tanultam, fontos volt, hogy párhuzamosan ment a kettő, az elmélet és a gyakorlat. Melyek voltak a legnagyobb mérföldkövek az életedben? -Az első nagy megmérettetés a Kifutó című műsor volt, ahol belekerülhettem a média forgatagába. Nem érzem ezt kimondottan nagydolognak, de legalább megismertem ezt a csillogó világot, ami nem annyira hatott meg. Mindvégig kitartottam a dzsessz mellett, bár sokan próbáltak lebeszélni, hiszen rengeteg más ajánlatot kaptam más műfajokban. Bár nem mindig ez a kifizetődő, de a művészetet nem lehet anyagi oldalról megközelíteni. Az igazi nagy állomás az életemben 2002-ben induló Cotton Club, amely a húszas évek zenei világát hivatott megtestesíteni. Amikor felhívtak, hogy énekeljek ott, azt hittem, hogy rosszul hallok. Egy álmom vált valóra ismét. Itt egy teljes műsort vittem színpadra zenével, tánccal együtt. Mindig show műsorban gondolkoztam. A táncos múltból hoztam magammal a látványos megvalósítást. Én ezt nagy álomnak éreztem, hiszek abban, ha az ember valamit nagyon akar és nagyon hisz benne, akkor az Isten előbb-utóbb azt odadobja neki. Mit jelent neked az, hogy van egy hely, ahol megmutathatod, amiben te a legjobb vagy? -Először konkrétan a szerelem tüneteit produkáltam. Hevesebben vert a szívem, ha arra gondoltam, hogy énekelhetek, nekem akkor ez így működött. Mára már ez átalakult, hiszen hét év után minden picit megváltozik, olyan ez, mint egy jó házasság. Ezért is csodálom és értem meg a szüleimet, hogy egy házasság micsoda elkötelezettség. Ma már nem így működünk, nem tudunk ilyen hosszú párkapcsolatot létrehozni. Nekem óriási tolerancia, kompromisszumkészség az életemben ez a műsor. Talán ha a párkapcsolataimhoz is így álltam volna hozzá, akkor másképp alakul a magánéletem. Más területen is megmutattad a képességeidet, hiszen énekeltél Carlo Ponti Sophia Loren fia és Mészáros Andrea esküvőjén. Hogyan emlékszel vissza erre ? -Az akkori, és az első lemezem producere mondta nekem, hogy Brigi én tudom, hogy a saját utadat akarod járni, de hidd el, valamihez kell, hogy kössenek. Ekkor küldte el egy CD-met az esküvőt szervező Carlo Guestnek (Sophia Loren titkára), akik meghívtak, hogy énekeljek az ifjú párnak. Örültem annak, hogy az Isten ezt megadta, de először én egy kicsit hezitáltam, hiszen Carlo Ponti a New York-i filmharmónikusok karmestere, Mészáros Andrea pedig szintén itt hegedűművész. A producerem csak annyit mondott, hogy mindent bízzak rá, én csak énekeljek. Az esküvői előkészületek előtt meg is néztek engem a Cotton Clubban. Látványosan bevonult a nemzetközi csapat, de hál Istennek minden jól alakult. Az esküvőn is nagy nyitottság fogadott, ismerték a dalokat, tetszett nekik, sőt mulattak rá. Ennek a közönségnek könnyebb volt énekelni, mint a magyarnak, aki nehezebben oldódik. Hasonlóan meseszerű volt a Depeche Mode-val történő találkozás. A zenekar szervezője ajánlotta a stábnak, hogy töltsék a Cotton Clubban a szabad estélyüket. Itt nagyon izgultam, de a fogadtatás jó volt, mert még énekelték is a felcsendülő régi dalokat. Nagy élmény volt még Mihail Gorbacsov születésnapján énekelnek. A munkában számodra mi ad erőt? A szavaidból az érződik, hogy Istenfélő ember vagy. -Igen ez így van, mélyen hiszek az Isteni Gondviselésbe, de vallásokban nem mélyedtem el, nem járok templomba. Otthon magamban próbálom a kontaktust keresni a Feljebbvalóval. A családban mindenkinek van egy belső hite, és egy jóra való törekvése, de kifejezetten nem neveltek erre. Miben nyilvánul ez meg számodra? -Mondhatom azt, hogy szoktam elmélkedni, valamint meditálni. Én ezt imádkozásnak nevezem, bár a forma kicsit más, mint ahogyan azt nagyanyáink tették. A lényeg ugyanaz, az Istennel való kapcsolat. Érzem a jelenlétét. Elmondani ezt egy órában lehet, hogy jól hangzik, de évek telnek el úgy, hogy az ember megkérdőjelezi azt, hogy jó úton halad-e. Mikor jönnek a nehézségek, azokat valahogy el kell viselni. Nap, mint nap próbára van téve az ember, hogy tényleg ennyire kell ragaszkodnunk az elveinkhez? Ebben a világban nincs nagy becsülete annak, ha az ember elkötelezi magát egy adott szellemiség mellett. Az igazak útját azért járják kevesen, mert nehéz és göröngyös. Nálam nem létezik az, hogy a cél szentesíti az eszközt. Csak akkor lehet értéke az én sikereimnek, ha azt tisztán érem el. Az Isten látja, hogy ki mit csinál, és hálás vagyok neki azért, hogy adott olyan lehetőséget ezekben a nagy, aknamezőkhöz hasonlító szituációkban, hogy tudtam érvényesülni. http://www.bppiac.hu