Vérzik az ég

Bújik még a lelkem hozzád,
Nem múlik el ez a remegés (ez a remegés)
A szél, s az éj a hangod hozzák
Az álmom még csupa nevetés (csupa nevetés)

De mégis fáj a hajnal fénye
És egy új dal szól már a holnapról
Szabadulnom kéne végre
Tőled szabadulnom kéne végre

Vérzik az ég ahogy még beleég
Ez a dal ami téged hív újra
A hajnali tájon egyre csak várom
Hogy többet ne fájjon, de még szúrja
Szívem a vágy ami még csupa lágy
Szavad várja, és rád vár az új reggel
Fekszem kihűlt testtel
Belőlem bármi kell, csak vedd el

Sírva jött el a fáradt reggel
Egy lélek sincs kint az utakon (a poros utakon)
Gyorsan jött, és pont úgy ment el
E furcsa vágy, egyre kutatom (egyre kutatom)

De mégis fáj a hajnal fénye
És egy új dal szól már a holnapról
Szabadulnom kéne végre
Tőled szabadulnom kéne végre

Vérzik az ég ahogy még beleég
Ez a dal ami téged hív újra
A hajnali tájon egyre csak várom
Hogy többet ne fájjon, de még szúrja
Szívem a vágy ami még csupa lágy
Szavad várja, és rád vár az új reggel
Fekszem kihűlt testtel
Belőlem bármi kell, csak vedd el

Szövegíró: Simon Attila