Ezeregy éj

Ez a négy fal az őrzőm
egy elzárt szigeten.
Forró szívemnek börtön,
hol sose vár szerelem.
- Csak nézem!
Ezeregy puha éjjel
valahol szabadon
jöjjön végre
az édes régi álom
minden hosszú percben várom.

Hátha most talál rám
halkan lép be hozzám,
ki megigéz, s felemel -
rá vágyom!

Könnyeim lemossa,
míg számon ég a csókja
s nyílik a zár,
lehullik már
a rabláncom!

Ezeregy éj, hozd el!
Szabadítsd a szívem fel!
Válts meg az életem
- szerelem!

Gyere hozzám! Jöjj el!
S porig égő szíveddel
szítsd még az én tüzem
- szerelem!

Így él bennem
s kínoz engem
őrült forró vágy
Jöjj, égess mindent fel!

Jöjj, hozd el!
Rég ez kell!
Jöjj, amíg érzem!
Jöjj, hozd el!
Perzselj fel!
Jöjj, szerelem!

Ezeregy éj, hozd el

Szövegíró: Szabó Ági