Engedj el

Kérdeznék valamit, de most már mindegy,
Vártam már eleget, végre felébredj,
Nem kell az autód, nem kell az ékszer,
Nem kell már a dumád,
S nem kell a pénzed!

Mert volt egy álom, ahol ketten voltunk édes,
De már tisztán látok, és így most már nincsen több esélyed.

Eljön még a nap, amikor visszasírsz még engem,
De már végeztem veled, el kell engedned, végleg!

Mert vár most rám egy újabb élet,
Mindent elrontottál, engedj kérlek el!
Bár elmondanám úgysem érted,
Nem kérek semmit csak, hogy engedj végleg el!

Mondd mit ér a szerelem, ha te nem érzed,
Miért nincsen kegyelem, én ezt nem értem,
Nem fáj már a magány, eddig sem voltál,
Rossz volt így egyedül, de sokkal jobb már!

Szövegíró: Mánfai Tamás